Látnivalók a környéken
Mátraszentimre
Mátra Ásványház
A múzeum bejáratánál hatalmas térkép szemlélteti a mátrai ásványlelőhelyeket. A gyűjtemény különlegessége, hogy hazánkban egyedülálló módon egy működő ásványcsiszoló műhely életébe is bepillantást nyerhetnek a látogatók. A mintegy 150 m2-es kiállítótérben a Magyarországon és Romániában talált ásványokon kívül a nagyvilág ásványai is megtekinthetők Kubán, Marokkón át Dél-Afrikáig. A tárlók mellett ismertető táblák igazítanak el az ásványok megjelenési formáiról, fényeiről, a fosszíliákról. A mikroásványok rejtett világa iránt érdeklődők a kihelyezett mikroszkópok segítségével tanulmányozhatják az apró csodákat. Az UV kamrában az ultraibolya fény ásványokra gyakorolt hatását lehet megfigyelni, a gyerekek pedig kipróbálhatják az aranymosást is. Kicsik és nagyok egyaránt részt vehetnek a múzeum által szervezett ásványgyűjtő túrákon. A múzeum emellett több szolgáltatással is várja a látogatókat, így hozott, vagy az ásványház által kínált ásványokat csiszolnak, gyűjtött és bepiszkolódott ásványokat tisztítanak.
Nyitva tartás:
- Június 1–augusztus 31. naponta 10.00–18.00
- Május 1–május 31. péntek–vasárnap 10.00–18.00
- Szeptember 1–április 30. péntek–vasárnap 10.00–16.00
Belépő: 500 Ft
Római katolikus templom
A második világháborút követően Mátraszentimrén az üresen maradt házakba lassan tért vissza az élet. A településen két ilyen árván maradt parasztházat kapott a plébánia. Ma az egyikben a plébániahivatal működik, amit 1977-78-ben építettek fel a régi ház helyén. A másik vályogház helyén pedig 1980-ban szentelték fel a község központjában az új római katolikus templomot Németh Mária tervei szerint. Freskóját Kákonyi Asztrik festette. Belső berendezése egyszerű, meghitt. A templom falán olvashatók Sík Sándor szép sorai a Mátráról:
"Állani némán, mint a Mátra,
Nem nézni elõre se hátra.
Nem erõlködni befelé sem,
Csak bámulni a létezésen,
És köszönteni mindent szépen,
Minden valók testvéreképpen. " (Sík Sándor)
Sík Sándor több más költeményében is felbukkan Mátraszentimre
„Mátraszentimre, csepp falu,
Pirostetős házkoszorú
Cserzöldhajú hegyhomlokon.
Eperszemként szopogatom
Az édesillatú nevet,
Mely bújócskázva rámnevet
A kacskaringós utakon,
Hová lábam szeszélye von,
Mikor fel-felpillant reám
Egy-egy szemérmes encián.” (Sík Sándor: Mátra, részlet)
2015-ben avatták fel Sütő Ferenc szobrászművész alkotását, mely a szentély mögött látható. Mátraszentimrén hűséggel őrzik annak emlékét, hogy Sík Sándor piarista tartományfőnök és költő 1949 és 1959 között nyaranta hosszú heteket töltött a faluban.
A templom előtt áll Imre herceg mellszobra, melyet 2007-ben avattak fel. Lezsák Sándor az Országgyűlés akkori alelnöke 2007-ben Szent Imre születésének 1000-ik évfordulóján, Lakiteleken Emlékbizottságot hozott létre, hogy a Szent Imre nevét viselő települések fogjanak össze és részükre 1-1 Szent Imre szobrot adományozzanak. 2007-ben 10 helységbe került szobor többek között Mátraszentimrére.
Mátraszentlászló-Mátraszentistván
Három falu temploma
1942-ben szentelték fel a mára a Felső-Mátra egyik jelképévé vált templomot, amelynek Szent István király a védőszentje. A főoltárkép a templomépítő Szt. István királyt ábrázolja, Kátai Mihály egri festőművész alkotása. Turisták ezrei látogatják évente, hiszen kényelmes turistaútvonal halad el mögötte, a Mátraszentimrét és Mátraszentlászlót összekötő országos kék jelzés. A templom mögött jellegzetes szép követ pillantunk meg, az ún. Stuller-követ.
A templom építésének helyéről és körülményeiről megoszlanak a vélemények. Több nézet ismeretes. Az egyik szerint az egri érsekség elképzelése az volt, hogy a három falunak — Mátraszentimre, Mátraszentlászló, Mátraszentistván — legyen közös temploma, mely köré majd települnek az emberek, így idővel centrum lehet a települések életében. A három falu azonban sehogyan sem tudott megegyezni a pontos helyről, ezért az érsek kijelölte a három falutól közel azonos távolságra lévő pontot.
2015 nyarán készült el a templom körül a stáció, teljessé téve így a templom környezetét.
„Terméskő felvértezetében,
Szürkén, majdnem fenyegetőn,
Égbeszúró háromszög fejjel
Áll a templom a hegytetőn.
Várnak néznéd: három falucska
Süvegeli a zord tetőt:
A fakanál-faragók népe
Meg a szénégetők.” (Sík Sándor: Jézus a Mátrában, részlet)
Vöröskő-kilátó és Sípark
A Vörös-kő-kilátó Mátraszentlászló közelében, a 781 méter magas Vörös-kő-hegyen található. Nevét a közelben látható vöröses színezetű kövekről kapta. A korábbi kilátó helyére 2005-ben új kilátót emeltek, ahonnan gyönyörű körpanoráma tárul elénk. Galyatető vonulatai, Mátraszentlászló, Mátraszentistván, Ágasvár, valamint északi irányban tiszta időben még a Magas-Tátra is látható. Legegyszerűbb megközelítése Mátraszentlászlóról, a Kossuth utcából induló kék háromszög és a kék M jelzés visz fel a korábbi sárga kereszt helyett. Ez mindössze pár perces sétát vesz igénybe, a táv alig 500 méter. A közelben néhány természetes kilátópontot is érdemes felkeresni, a mátraszentistváni Síparkból szintén szenzációs panoráma nyílik észak felé, télen szikrázó napsütésben a Magas-Tátra hófödte csúcsai páratlan élményt kínálnak. A Sípark víztározója mellől pedig Mátraszentimre házai látszanak. Érdemes tehát a síszezonon kívül is felkeresni a Síparkot, remek pihenő- és kirándulóhely.
Galyatető
Történet
"Ha Kékes a Mátra feje, úgy Galya annak dereka." - írta az 1909-ben megjelent gyöngyösi kalauz. A Mátra Egylet már a múlt század végén, 1894-ben épített itt menedékházat. Ez az épület az első világháború előtt tönkrement. Az 1921-24 között épült új épület a második világháború alatt pusztult el. Galyatetőn, hasonlóan a többi településhez, az 1960-as években indult meg a nagyarányú fejlesztés, ennek köszönhetően tucatnyi vállalati üdülőt, hétvégi pihenőházat emeltek. A Galyatetőre vezető út több pontjáról is nagyszerű kilátás nyílik a Kékes tömbjére. Kiváló kiindulópont gyalogos túrázásokhoz, több körtúrát is tehetünk Galyatető kiindulóponttal.
A település emblematikus helye a Hunguest Grandhotel Galya, vagy ahogyan még ma is emlegetik a galyai Nagyszálló. A hotel 1937-1939 között épült öthektáros területen. Korának luxus szállodájához minden építő anyagot szekérrel hordtak fel Gyöngyösről, illetve a környező településekről. A luxus mivoltát igazolja, hogy több, zárható garázzsal rendelkező melléképületben külön sofőr, illetve cselédlakásokat alakítottak az előkelő vendégek alkalmazottjainak elszállásolására. Már átadásakor rendelkezett uszodával, melyhez a vizet lajtoskocsikkal hordták fel Gyöngyösről. A szállodát eredetileg teljes önellátásra tervezték (üvegház, növények részére kialakított ún. előnevelők stb.). Az évek alatt neve változott, a kommunizmus alatt volt Élmunkás Üdülő, SZOT Szálló, majd ismét Nagyszálló. Nevesebb vendégei között volt többek között: Illyés Gyula, Németh László, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Honthy Hanna. A szállodában forgatták a Havasi napsütés című 1940-ben bemutatott filmet Tolnay Klári, Turay Ida és Csortos Gyula főszereplésével.
A leghíresebb vendég Kodály Zoltán volt Galyatetőn, aki már korábban is hosszú időt töltött Galyatetőn. Évekkel a második világháború befejezése után, 1954 tavaszán a Szakszervezetek Országos Tanácsa arról értesítette az üdülő vezetőségét, hogy a Nagyszálló első emeletén a 108-as és abból nyíló 107-es erkélyes szobákat Kodály Zoltán és felesége részére kell fenntartani rendszeres pihenőhelyül. A Kodály-házaspár az említett év nyarán jött először nyaralni a fenti szobákba, s ettől kezdve haláláig évenként többször is ezeket a szobákat vették igénybe. Általában egy-egy alkalommal tíz napot töltöttek a szállóban. Rendkívül boldog, majdnem 50 évnyi házasság után 1958. november 22-én meghalt felesége, Sándor Emma. Galyatetőről 1959. április 3-án írott levelében így írt erről: „Itt vagyok újra, ahová 1941 óta minden évben eljöttünk, ahol minden bokor rá emlékeztet.” A szinte elviselhetetlen magány esztendeje után új házasságra határozta el magát, s a gyászév letelte után, 1959. december 18-án feleségül vette a nála öt évtizeddel fiatalabb, ma is élő Péczely Saroltát. Második feleségét is minden alkalommal elhozta Galyatetőre. Galyatetőn gyakori vendég volt Kodályéknál Palló Imre és családja. A kiváló operaénekest meghitt barátság fűzte Kodályhoz. A Mester több ízben kijelentette, hogy Palló Imre tudta leghívebben megszólaltatni énekes műveinek eredeti hangulatát, különös tekintettel a Háry Jánosra. Kodály rendszeresen igénybe vette a SZOT-üdülő úszómedencéjét és vízgyógyászati berendezéseit. A napot úszással kezdte. Egy alkalommal a medence szélén felejtette kedvenc aranyóráját is. A legenda szerint Kodály ekkor egy kis cetlire, melyet a medence mellett helyezett el, a következőket írta: "Felhívom a figyelmet, hogy itt hagytam aranyórámat, azonban nem az órát sajnálom, hanem annak jó puha bőrszíját. Egyébként órám már több percet késik."
Kodály hosszú hegyi sétái során felkereste a szomszédos településeket is, többek között Mátraszentimrét, mivel tudomására jutott, hogy ott Zakupszky László vezetésével egy nevezetes népi együttes működik, sőt a faluban még elevenen élnek az ott lakó szlovákok ajkán a régi énekek. Egyik látogatása során Kodály kiment a falu határába a krumpliszedők közé, meghallgatta éneküket. Örömmel látta, hogy az egyik terebélyes fa árnyékában egy fiatal anya bölcsőben ringatta kicsinyét, s közben hol szlovákul, vagy magyarul altatódalt énekelt neki. Kodály szeretettel hallgatta a fiatal édesanyát, majd erősen szemügyre vette a több évszázados hagyományt őrző bölcsőt, amely nem volt más, mint két erős villáskaró közé kifeszített lepedő. Kodály megkérte a fiatalasszonyt, Szabad Béláné, Gubala Rozáliát, hogy ismételje meg az altatódalt. Majd ezt követően mosolyogva szlovák nyelven köszönte meg az éneket, s bátorította a fiatalasszonyt, hogy a szüleitől, rokonaitól minél több népdalt tanuljon meg, s minél többet énekeljen kicsinyének.
A Hunguest Grandhotel Galyában ma emlékszobában látható Kisfaludy Stróbl Zsigmond mellszobra és Kodály zongorája, míg a falakon a Mester mátrai tartózkodása során készült fotók láthatók.
Kodály kápolna
A galyatetői kápolna a két világháború között épült a Nagyszálló vendégeinek lelki szolgálatára. A terület az igen nagy kiterjedésű birtokkal rendelkező egri érsekség tulajdona volt. Később a Nagy-Galya néven ismert területet eladták, így került állami tulajdonba. Mivel a polgárság kedvelt üdülőterülete volt a Mátra, így természetesnek tűnt, hogy a Nagyszálló előkelő polgári vendégei részére biztosított legyen a vallásgyakorlás is. 1941. szeptember 8-án, a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelték fel a kápolnát. A kápolna harangján a következő felirat olvasható: „Ezt Szmrecsányi Lajos egri érsek ajándékozta, amikor hős honvédeink a Donnál a vörös áradat ellen harcolnak. 1942.” A kápolna igazi értékét és sajátosságát az adja, amire ma bronz emléktábla emlékezteti mindazokat, akik betérnek ide. A bejárattól balra emléktáblán olvasható, hogy Kodály Zoltán a templom közelében komponálta a Csendes misét. A 20. század legnagyobb magyar zeneszerzője igen gyakran pihent Galyatetőn. A Csendes mise 1942-ben született, melynek sorai „Missa brevis, in tempora belli”, azaz „Csendes mise háborús időkben”. A kápolna üvegablakait is érdemes megtekinteni. Európai hírű művész, Sztehlo Lili tervezte őket. A színes üvegablakok között ott találjuk a Magyarok Nagyasszonya motívumát. Az elmúlt évtizedekben újabb üvegablakokkal bővült a templom, melynek tervezője Csiby Mihály. Az egyik üvegablak adományozója Emma asszony, Kodály felesége volt. A templomban ma az a harmónium található, amelyen annak idején gyakran játszott maga Kodály Zoltán is, aki többször helyettesítette a gyöngyösoroszi kántort, főleg télen, nagy havak idején. Tréfásan ezért galyai segédkántornak nevezte magát.
Nem véletlen, hogy 1991. június 30-án, miután az idegen katonai megszállók utolsó képviselője is távozott az országból, Für Lajos honvédelmi miniszter épp e falak közül köszöntötte a rádió hullámain keresztül is a szabadság napjának eljöttét. A kivételes, ünnepi beszéd helyszínének kiválasztásakor eszébe juthatott Für Lajosnak az is, hogy az 1956-os forradalom idején Galyatetőn rekedt Kodály éppen e mátrai magaslatról próbálta latba vetni tekintélyét, világhírnevét a forradalom védelmében, Magyarország függetlenségéért.
Galyai-kilátó (Péter-hegyese-kilátó)
A 960 méter magasan álló Péter-hegyese kilátó 1934-ben épült, öt évvel megelőzve a galyatetői Nagyszálló átadását. Eredeti magassága 17 méter volt, néhány éve még rozsdás és rozoga belső csigalépcsőn lehetett feljutni a tetőteraszra, a kilátást több oldalról is akadályozták a környező fák koronái. A Magyar Természetjáró Szövetség 2015 szeptemberében adta át a nagyközönségnek a felújított Péter-hegyese-kilátót. A kilátóhoz vezető klasszikus lépcsős ösvény és a Nagyszállóval szemközti, azzal azonos mátrai andezit kő falazatú, leromlott állapotú kiszolgáló épület, valamint a közeli kiszolgált nyilvános wc és romosodó volt iskolaépület a kilátóval együtt komoly fejlesztési lehetőséget nyújtó együttest jelentett. Együttesen újult meg így a kilátó és épült fel a turistacentrum. Tervezői Kovács Csaba és Vass-Eysen Áron. Érdekesség, hogy a statikai tervezést Puskás Balázs végezte, akinek édesapja tervezte a galyatetői nagyszállót.
A kilátó fontos helyet tölt be nemcsak a mátrai turizmusban, hanem szervesen illeszkedik az Országos Kéktúra mozgalomba is, hiszen hazánk második legmagasabb pontja Galyatető.
Az új kilátó külsejében megőrizte a régit, mégis új külsőt kapott. Eredeti magasságát megemelték, külső kettős lépcsőspirált – egy a felkaptatóknak, egy pedig a lefelé érkezőknek – építettek, amit a kiszélesített acélszerkezetre húzott rozsdamentes, kézi fonású sodronyból készült hártyával borítottak. A kilátó átalakításakor a belső tömeg felszabadulása egy egyedülálló funkcióbővítést tett lehetővé, amely nem várt romantikával dúsítja a programot. A felső részben három, egyenként 3x3 méteres „kamrát”találunk, amelyek nappal sajátos hangulatú pihenőterek, éjszaka pedig szél és esővédett bivakhelyként, menedékhelyként funkcionálnak. A kamrák bejáratainak körformája (melyek rozsdamentes acélból készült hobbitajtókkal zárhatóak) nem öncélú design elem, hanem a pihenő nélküli lépcsőkarról nyíló bejárat építészeti problematikájára adott geometriai válasz. Ezt a motívumot folytatva a három helyiség változó méretű, szabálytalanul elhelyezett körablakokon keresztül kapja, illetve – s ez fontos – adja a fényt. A már említett emblematikus szerepre ráerősítve ugyanis a körablakok a nemzeti trikolór színeinek megfelelő színes üvegezést kaptak, így az éppen nem használt bivakhelyek sötétedés után lámpaszobákként működnek. Az eredmény a belső terek csodás fényjátéka, és egy kevésbé explicit, játékos szimbolika.
Turistacentrum
Korábban a galyatetői nagyszálló munkásszállójaként és raktáraként működő épület az utóbbi években kihasználatlanul, elhanyagoltan állt a mögötte lévő nyilvános vizesblokkal együtt. Elsőként a tetőt bontották le, majd hozzáláttak a bővítési munkálatokhoz Kovács Csaba és Vass-Eysen Áron többszörös Kinizsi 100-as teljesítménytúrázó építész tervei alapján. Az ökoturisztikai központ intelligens házként működik. A szekrények, a zuhanyzó, illetve maga a bejárat is mágneskártyával nyitható. A fűtés hőszivattyús rendszerrel történik, padló- és falfűtés működik, a közös helyiségben pedig alkalmanként a nagy kandalló szolgáltatja a meleget. A szállás emellett környezetbarát is, a tetőn napkollektorokat, az udvaron napelemeket helyeztek el, ezek felelnek a meleg vízért és az áramért. A földszinten recepció, bisztró, mosdók, sítároló, konyha, valamint kiszolgáló helyiségek találhatóak, és kialakítottak egy fürdőszobával ellátott akadálymentesített szobát is. Az első emeleten 5 darab 2-4 ágyas, mosdóhelyiséggel ellátott szoba, a második emeleten pedig a dormitórium, a bakancsos szálláshely kapott helyet. Itt 4 ágyas fülkéket alakítottak ki közös fürdőszobával. A turistaháznál kempingezési lehetőség is adott.
A centrum egyik különlegessége, hogy zarándokhelyként szintén funkcionál: a szellemi felfrissülésre vágyók is megtalálják a kedvükre való kikapcsolódási, feltöltődési lehetőséget. Udvarán úgynevezett „csendes helyiség” található, amelynek ablakai nincsenek, a fény a Göncölszekér, illetve a Kisgöncöl formában elhelyezkedő réseken keresztül szűrődik be az észak felé tájolt szobába.
A Galyatető Turistacentrum azok számára is tartogat meglepetéseket, akik nem szállnak meg a házban: hazánkban elsőként, egyedülálló módon ugyanis itt valósul meg tesztközpont és üzlet, ahol az outdoor sportok rajongói cipőket, bakancsokat, kerékpárokat próbálhatnak ki a terepen.
A Magyar Természetjáró Szövetség 2015 őszén adta át a turistacentrumot a felújított kilátóval együtt.
Piszkéstetői csillagvizsgáló
Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati Kutató Intézet csillagvizsgálójának építkezése 1958-ban kezdődött, anyagi fedezetére 9 millió forintot hagyott jóvá az akkori kormányzat. Az obszervatórium építése során elsőként a csillagászok lakhelyéül szolgáló főépület készült el, amit Szrogh György Ybl-díjas építész tervezett, és alakja az Oroszlán csillagképet mintázza. Az épület további különlegessége, hogy mind a négy irányból szemlélve különbözik a szintek száma. Itt kaptak helyet a szolgálatban lévő csillagászok lakószobái, a mindennapi élethez szükséges helyiségek, a könyvtár, egy gyönyörű panorámájú társalgó, laborok, műhelyek. A főépület elkészülte után kezdték el a 60/90 cm-es Schmidt-távcsõ kupolájának építését. Amikor 1962-ben átadták, ez volt az ország legnagyobb távcsöve, hatalmas látómezeje – 16×16 cm-es fotólemeze száz teleholdnyi területet lehetett rögzíteni – olyan kutatási témák beindítását tette lehetővé, amelyeket korábban nem műveltek hazánkban.
A piszkéstetői obszervatórium első vezetője Detre László volt. Az intézmény kiépítése 1971-re fejeződött be, azóta jelentős csillagászati beruházás nem történt hazánkban.
Az obszervatórium három kupolája közül a legnagyobb a Felső-Mátra több pontjáról is jól látható. Érdekesség még a napóra, mely a főépülettől északkeletre áll egy oszlopon. Ekvatoriális, árnyékvetője pólusra mutat. A számlap rézdomborítású 0,8 m átmérőjű félkör. 1989-ben állították fel.
A csillagvizsgáló előzetes bejelentkezéssel látogatható, megközelíthető jelzett turistaúton gyalogosan, de gépkocsival is.
http://www.konkoly.hu/latogatas.shtml
Természeti látnivalók
Ágasvár
Jellegzetes, 789 m magas csúcsa távolról is jól látható, a csúcs alatti turistaház és fogadó épületével együtt. A hajdani 13-14. századi várra ma már csak a hegy neve emlékeztet. A várat először 1265-ben említi oklevél. V. István a királyné lovászmesterének adományozta. Kapitánya KompoltiDávid volt. Később a Tari család tulajdona lett, valószínűleg a török időkben rombolták le. Szerepét hanyatlása idején a cserteri (Hasznos) vár vette át.
Az 1929-es Mátra útikalauz arról ír, hogy a várkapitány feleségére, a szépséges Kompoltynéra szemet vetett a vár védelmére siető horvát csapat vezére. Az űrnőt egyik szolgája mentette meg, aki megölte a vitézt. A horvát katonák vezér nélkül elhagyták a várat, amit így könnyűszerrel elfoglaltak a cseh sereg. A vár történetéről további számos monda él, az egyik szerint a vár pusztulását az okozta, hogy a szépséges várkisasszonyt egy cseh vitéz elrabolta, majd a lány öngyilkossága után apja az elfogott vitézzel együtt a várat felrobbantotta. A helybéliek szerint a vár helyén régen egy sárkány élt, amelyik mindig egy nagy és erős ágas fára tekerődzött fel, amikor mérges volt. Egy királyfi legyőzte, az ágas fát pedig beépítették a vár falába.
638 m magasban, Ágasvár csúcsa alatt találjuk az ágasvári turistaházat. Az Ágasvár-pusztán álló vadászház egykori épületét korábbi tulajdonosa báró Hatvany Endre saját költségén új szobákkal bővítette, majd 1925-ben a budapesti Pannonia Turista Egyesület számára átadta azzal a megállapodással, hogy azt az Egyesület menedékházként üzemeltesse tovább. Az Egyesület az épületet berendezte, és még az 1925-ös évben a turistaközönség részére 28 fekvőhelyet biztosítva meg is nyitotta. A menedékházat az Egyesület 1927-ben a Hatvany-uradalom folyamatos támogatásával és jóindulatú segítségével étkezőhelyiséggel gyarapította. 1948-ban állami kezelésbe került, és a Turistaellátó Vállalat üzemeltette. 1960-61-ben új szárny épült a meglévő ház mellé. Az akkor modernnek számító épületben, nyolc szobában harminckét vendéget lehetett elszállásolni. A hetvenes évek közepén a Parádi Áfész lett a ház tulajdonosa, majd 1989-ben a Magyar Természetbarát Szövetség tulajdonába került. 2005 óta magántulajdonban van, azóta is kedvelt szálláshely.
A turistaház mellett fakad az Ágasvári-forrás, amelyet a Pannonia Turista Egyesület tagjai 1935-ben foglaltak. A turistaháztól nem messze találjuk az ún. "Török lábnyomot", mely megint csak a legenda szerint egy katona lábnyomát őrzi. A hegy lábánál találjuk a Csörgő-lyuk-barlangot. A Mátra kevés barlangjainak egyike, szabadon nem látogatható.
Cserkő-bánya pihenő
Mátraszentimrén a templom melletti utcán felfelé indulva a település szélén - ahol a Bőgös-rétre induló, Szénégetők útja kezdődik - az egykori bánya helyén ma pihenő fogadja a kirándulókat, kemencés pihenőhellyel. A hely ad otthont nyaranta a Kerekerdő színház előadásainak is.
Csörgő-szurdok
Mátraszentiréről a zöld kocka jelzésen jutunk a Gedeon- a Narád- és a Hutahelyi-patak összefolyásánál álló egykori üveghuta rekonstruált másához. A három patak egyesüléséből születő Csörgő-patak völgye hangulatos része a túrának. A Mátrakeresztes felé tartó patak onnan további egyesülések után Kövecses-patak néven folytatja útját a Hasznosi-víztárolóba. A Csörgő-patak nevét annak köszönheti, hogy a patak medrének milliónyi kisebb-nagyobb köve erősebb vízsodrás alkalmával egymáshoz ütődve csörgő hangot hallat. Kitérővel nézhetjük meg a vadregényes Csürgő-szurdokot.
Nyesettvár
Hazánk második legmagasabb pontjától Galya-tetőtől délre helyezkedik el, írásos emlékek nem maradtak fenn róla. A vár maradványai egy észak-déli irányú gerincből kúposan kiemelkedő magaslaton helyezkednek el, melynek a környező völgyekhez viszonyított magassága kb. 200 m. A vár belső területének alakja leginkább egy babszemhez hasonlítható. A vár kapuja feltehetően a délnyugati oldalon helyezkedett el. Mára nem maradt nyoma, ám a kúp alakú, erdővel borított csúcs szépen fotózható.
Üveghuta
Érdekes látnivaló, egyben kellemes túra is az egykori üveghuta helye. Mátraszentimrétől gyalogosan a Z kocka jelzésen jutunk le a Csörgő-patak völgyébe. Az autóbuszmegálló és cukrászda melletti Eötvös utcán indul a jelzés, lejtős terepen érünk le a Csörgő-, Gedeon-, Hutahelyi-patak összefolyásához, ahol a kis tisztáson az önkormányzat emléktáblát emelt az egykori üveghuta helyén.
Magyarország területén a Mátrában találjuk a legnagyobb összefüggő erdőket, de még inkább így volt ez évszázadokkal korábban. Azt, hogy igazi ősrengeteg volt a Mátrában a 18. században, meggyőzően bizonyítja az első katonai felméréshez kapcsolódó országleírás, amely még száraz időszakban is nehezen járható utakról, vízmosásokról, s akár is lóval is áthatolhatatlan erdőkről szól. A mátrai erdők a korai középkortól sok hasznos nyersanyagot kínáltak az ott élő embernek. A tűzifán kívül a szénégetés, hamuzsírfőzés, valamint az üvegipar kialakulásának egyéb alapvető feltételei adottak voltak.
Az üveggyártás alapanyaga a homok, a mészkőliszt és a bükkfahamuból nyert hamuzsír volt. A gyártáshoz 2 rész hamut és 1 rész homokot, vagy apróra tört kvarctartalmú kőzetet kevertek össze. A homokot, vagy kőzetet vízben tisztították, ehhez jelentős mennyiségű víz kellett. A középkorban ezért az üveg feldolgozásához szükséges üvegcsűröket a vízfolyások mellé építették, s az üvegcsűrökben három kemence elegendő volt az üvegkészítéshez. A 18. sz. második felétől egy negyedik kemencét is használtak, mégpedig az ablaküveg gyártáshoz. Az üveghuta épületei voltak a kemencék fölé emelt központi épület, kőtörőmalom, hamuzsírégető, fazekasház, festőház, köszörülő műhely, csiszolóműhely egészítette ki. Emellett a hutásmester és a munkások házai, istállók, csűrök és raktárak. Szinte egy kis falunak feleltek meg ezek a létesítmények. Egy nagyobb üveggyártó területe 10-12 holdat tehetett ki a 18. sz.-ban.
A Mátra nyugati nyúlványai által körbefogott völgyben, a Kövicses-patak mentén a 18. sz. első felétől a 19. sz. elejéig négy üveghuta is keletkezett a hasznosi erdőkben. Közülük legkorábban létesült az az üvegolvasztó telep, amely a pásztói apátság birtokán épült. Ez a terület napjainkban Mátraszentimre községhez tartozik. Ennek a hutának a felszíni maradványai a falu határában a Hutahely nevű réten, a Hutahelyi-patak és népi nevén Gedeon-pataknak nevezett vizek összefolyásánál a felszínen láthatók voltak 1964-ben, az ásatásokkor. Ez az üveghuta 1741 nyarán létesült, építtetője Dalmata Ferenc, a pásztói apátság jószágkormányzója volt. Az üveghuta 1741-1780 között működött, ám ezalatt az idő alatt egy folyamatosan üzemelő erdei üvegcsűr környékéről kipusztították az erdőt. Valószínű - ezt a személynevek is bizonyítják - , hogy a megszűnt apátsági huta munkásai Almásyak üzeménél vállaltak munkát. Ez a magyarázata annak, hogy a ma Őshutának, vagy Hutahelynek nevezett telep nem vált idővel lakottá, mivel a műhely alkalmazottai elköltöztek onnan. 1780 körül újabb üveghuta létesült az Almásy család birtokán a Hutahelyi-patak mentén. A mai Mátraszentistván területén létesült Almásy, Felső, vagy Belső huta népessége a 19. sz. első felében több mint 150 ember volt.
A hasznosi üveghuták lakosai egyre újabb telepítvényeket hoztak létre, ezek egyike az 1800-as évek közepén "Kevicki Huta" néven szerepel. Alig harminc évvel később e telep helyét már egy összeírás "Ötház" néven jelöli huta nélkül. Ennek a településnek ismeretes egy - csak a helybeliek által használt szlovák - neve, Alkár. Amikor az üveghuta megszűnt, lakott településsé vált, Ötház, vagy Ötházhuta néven - ez ma Mátraszentimre.
